• a jövő leírása
• erőforrások és képességek leírása amik már működtek
• beszéd módszer
• nem probléma beszéd
• nem hagyunk “lábnyomot
• nem ad tanácsot
• időben korlátozott

• Ericksonnak (sem) volt teoriája
• Kristály gömb módszer: képzeld el az életedet a probléma nélkül
• SdS észlelte, hogy az elképzelés tényleges célok megvalósításást eredményezte
• Erickson
  • használni amit a kliens hozz
  • nem normatív
  • kliens múltja, véleményezése nem érdekes
  • kristály gömb módszer
  • feladatok meghatározása
  • a terapeuta felelős a sikerért vagy a kudarcért

• Don Jackson alapította 1959ben
• híres kutatások voltak terápia és kommunikció terén
• itt fejlődött ki a stratégia család terápia
• John Weakland, Paul Watzwick és Dick Fisch kutatták a kommunikáció mintáit és a homeostázis elméletet
• Erickson hatására feladták a probléma megértését mint célt
• Nem használtak hipnózist (Erickson), de bíztatták az ügyfelet, hogy “lassan haladjon” a változásban, ami paradox módon pont azt érte el, hogy az ügyfél gyorsan változtatott
• “reframing” techinkát kifejlesztették → negatívum pozítivumba fordítása
• MRI max. 10 alkalmat ajánlott fel, ha hamarabb megvoltak az később felhasználható volt

• Weakland megbarátkozik a fiatak Sds-sel, aki valószínüleg ott tanult / képezték
• Itt találkozott Inssoval
• SdS elsödlegesen “brief” és másodlagosan család terapeutának tekintettek magát
• sok új ötlet született, p. Don Norum
• Itt még a következöket kutatták
  • viselkedési minták a probléma körül
  • feladatok ügyfeleknek a változás segítésére
  • minimális célok
  • kristály labda
• “mások perspektívája” használata, pl. “mit mondana a kollégád”
• “The Death of Resistance” - mi változott a két ülés között, és mit szeretnél abból, hogy tovább menjen → FSFT (Első Űlésen Feladott Feladat)
  • DeJong&Berg - ügyfélnek 23 problémája volt, hazaküldték, hogy nézze a különbséget
  • utána több terapeuta külöböző estekben ugyenezt a feladatott adta
  • 1990-ben mutattáák be, BRIEF találkozón
  • ez lett a “kivétel erősítit a szabályt” - kívételeket kell észrvenni, azok a lényegesek
  • FSFT volt az egyik mindent nyitó “kulcs”

• csapattal dolgozott, “stimuláló de nem szükséges”
• terápia, mint megoldás (therapeutic)
• skálázás kidolgozása
• akkoriban úgy gondolták, hogy a terapeutánk fontos tisztázni mi a probléma; a skála “tisztázta”
• “Ockham pengéje” lett az irányelv, minimum ami szükséges
• 1982-1987 között a hangsúly elsődlegesen a különbség keresésen, és azok kitágítása volt
• terápia előtti változás vizsgálata:
  • mi változás volt az első űlés előtt, 2/3-a javulásról beszélt
  • tanulság: a terapeuta feladata a változás segítése és erősítése, és nem az elindítása
• Gela Miller (1997) szerint ez még nem volt SF, ő ezt “ökoszisztemikus rövid terápiának” nevezték → cél, hogy meglévő viselkedési mintákat a kommunikációban, amivel a meglévő mintákat meg lehet változtatni
• Miller szerint az igazi SF a “Csodakérdéssel” kezdődött

• sok történet létezik a “Csodakérdés” eredetéről, Insoo használta először, de sokáig nem láttak a fontosságát
• A miért jött kérdés után, feltették a “Csodakérdést”. Után mikor volt olyan a napjuk, mint a csodába, utána skáláztak (Csodaskála)

• 1982-1994 között, SdS könyve és a BTFC feloszlik
• SdS egyre többet filozófiával foglalkozik, IKM családokkal voltak
• IKM a Family Preservation (1991) könyvét, majd és Miller-rel a Working with Problem Drinker (1992)
• a terápiából más területekre is kiterjesztik az SFt
• IKM még ír SFről a gyermekvédelemről, függőségről, gyerekekkel való munkáról, coachingról; élete vége fele WOWW
• SF-et elvitte az utcára
• SF practice, ha nem terapeuta használja
• BRIEF, a BTFC folytatása, az Ocham's Pengéje mentén
• SdS tudta és helyeselte, hogy a BRIEFesek a “Csodakérdés” fontosságát csökkenteték
• 1989ben alakult a BRIEF

• konstruktivizmus: a valóság kitalált, és nem felfedezett
• mentálhigéniás szempontból vitat használta diagnózisnál
• Gale Miller: “ügyfeleink kibeszélik magukat a problémáikból”

• Ludwig Wittgenstein “nyelv játéka” → szavak mást jelentenek, mások a használatuknak a szabályai más környezetben
• Szavak használata valóságot teremt; problémabeszéd problémát, megoldásbeszéd megoldást → nyelv természetes használata
• kritika: érzelem hiánya → SdS: a nyelv része
• kritika: szociális és politika hiánya → SdS: ha nem beszél róla az ügyfél, akkor nem fontos
• SFBT legközelebb a szociális konstruktivizmushoz áll: “az egyén elméje tapasztalatainak egy világot épít …a világ építés pszichológiai, a “fejben történik”; ezt szociális kapcsolatokon keressztül tesszük, ezért kérdezzünk SFBTben más személy perspektíváján keresztül
• SdS (aki szerint John Weakland mondta): “terápia, mikor két ember rá akar jönni, hogy mi a fenét akar a másik!”
• ezért, a terapeuta szakértő a kérdezésben, de nem a kliens életében → ellentét SdS és a tény alapú szakemberek között
• SdS poszt-strukturális nézete azt is jelenti, hogy nem lehet “elmélet”, mert az is egyéni. Csak leírás, jellemző van.

• Kliensek változást akarnak, nem de-motiváltak, terapeuta dolga felfedezni, hogy mit
• a terapeuta dolga együttműködni az ügyféllel; az “ellenállás” elmélete nem hasznos
• a probléma megértése nem hasznos, sőt, néha kontraproduktív
• Siker attól függ, tudjuk-e, hogy mit akar az ügyfél
• Gyakran azonban a beidegződött viselkedési segítettek már a megoldásban. Legjobb, ha az ügyfél azt csinálja, “ami működik”
• a problémának nem tünete egy kórtannak; az ügyfél nem akarja a problémát, ezért az ügyfél tudja mikor szűnt meg
• Gyakran a legkisebb változás elég, nem kell mindenkinek látni a problémát, vagy akár a személyt

SdS három szabálya (1989):

1. Ha nem romlott el, ne javítsd meg
2. Ha már tudod mi működik, abból csinálj többet
3. Ha nem működik, nem csináld újra. Csinálj valami mást

SdS kiegészítése 2007ben:

1. Kis lépések nagy változáshoz vezethetnek
2. A megoldásnak nem kell, hogy köze legyen a problémához
3. A megoldáshoz más nyelvezet kell, mint a probléma leírásához
4. A probléma nem állandó; mindig vannak kivételek amiket használhatunk
5. A jövőt megalkotjuk és változtatható

• első variáció
  • ügyfél - akivel lehet dolgozni, mert akar változást
  • panaszkodó - nem tud, vagy nem akar változtatni a problémán
  • látogató - nincs semmi oka, hogy ott üljön, nem kell kezelni

• 1991-ben SdS ezen változtatott
• nincs vonakodó ügyfél - mindenki ügyfél valamire, ha komolyan vesszük amit az ügyfél mond

Kapcsolat jellemzői:

• a “probléma” amin az ügyfél változtatni akar, a terapeuta csak elismeri és megerősíti az érzéseket
• a terapeutánk nincs más célja, mint amit az ügyfél megfogalmaz, bízik az ügyfélben, és tudja, hogy az ügyfélnek megvan a képessége megoldani a problémát
• a terapeutának nincs véleménye, hogy az ügyfél mit csináljon, vagy ne csináljon; együtt fogalmazzák, hogy mit fog csinálni az ügyfél
• akármit csinál az ügyfél, feltételezzük, hogy az a legjobb a terapeutikus folyamathoz; nincs rossz válasz
• a terapeuta feladata és szakértelme úgy beszélni és gondolkodni, hogy segítse az ügyfélnek megoldást találni a problémájához; ügyfél válaszaiból és utolsó szavaiból kérdéseket alkotni; az ügyfél kapcsolata magával sokkal fontosabb, mint a terapeuta és az ügyfél kapcsolata

• 2011ben 97 tanulmány, 2 meta-analízis, és 17 véletlen, ellenőrzött tanulmány mutatta be az SF előnyeit
• 9 tanulmány szerint esetek 60%-ban már 3-5 ülés után van javulás
• tanulmányok széles skálája (idősek, függők, etc.)
• Beyebach munkája szerint, ha 3 ülés után nincs eredmény, terápiás modellt vagy terapeutát kell váltani
• Isebaert tanulmány: alkoholisták esetén 4 év után, 50%-a nem ivott, és 25% a kezelteknek uralta a problémáját

• sok területen használják (sebészek, iskolák, stb.)
• alapfelfogás, hogy SFBT idő korlátozott, rövid
• SdS: “as long as it takes, not one session more”
• kliens határozza meg a rövidséget, mert ő tudja, mondja meg, mikor ért el eleget
• átlagban 4 ülés, annak ellenére, hogy lehetne akármennyivel több
  1. nincs felmérési fázis
  2. nem az a feladat, hogy leindítsuk a változást, hanem csak jelezzük, hogy már megtörtént (munkát már elvégezte az ügyfél)
  3. ügyfelek megoldási és probléma mintákat hoznak → megoldás többet csinálni a megoldási mintákból
  4. amit az ügyfél most, a jelenben jól tud, ezért együttműködünk annak használatában, nincs “harc” az ügyfélel
  5. intervenciók az ügyfél legjobb reményein alapulnak, ezért közel maradunk az ügyfél motivációihoz és gondolkodásához
  6. minden alkalmat úgy kezelünk, mintha az utolsó lenne
  7. SF, a szisztematikus világból való: “a rendszer egy elemének, vagy kapcsolatának változása, változást okoz a rendszer más elemeiben és kapcsolataiban” (SdS 1985), ez a hullámhatás miatt “csak kis válzoás szükséges, a rendszer változása megkezdődjön”
  8. SF több időt hagy az ügyfélnek az ülések között, hogy mást csináljon (4 ülés 10+ hét)
  9. SF használóknak az a véleménye, hogy az ügyfélnek jobb dolga is van, mint terapeutákkal beszélni, ezért ezeknek rövidnek kell lenni, hogy visszataláljanak az erőforrásaikhoz és folytassák az életüket
• SF gyakorlók olyan feltételezésekkel ülnek le, hogy maximalizálják a lehetőségét az időhatékony ülésnek

• általános folyamat
  • megállapítása a remélt jövőnek
  • remélt jövő leírása
  • milyen alapok vannak a remélt jövőhöz
• ez a három terület tükröződik három kérdésben, amiből minden más fog kifejlődni

* Mi a legjobb reményed az üléssel (ülésekkel) kapcsolatban? (What are your best hopes from our meeting(s)? * Mi lesz más az életedben, ha ezeket a reményeket eléred? (What will be diffrent in your life if those hopes are achieved?) * Mi van már meg, ami hozzájárulni, hogy ezek a remények megvalósuljanak? (What is already in place that will contribute to there hopes becoming a reality?)

• SF terapeutának nem kell több, mint ez a keretrendszer
• első kérdéssel kezdünk, második és harmadik vaiálható
• egy “tipikus” ülés, de nem szabály!
  1. Nyitás - nem kötelező
  2. Szerződéskötés - kliens orientáció - Mik a legjobb reményeid a mostani ülésünkkel kapcsolatban?” (What are you best hopes from the work?”
  3. Remélt jövő (preferred future) leírása - “holnap kérdés” - “ha megvalósítanád a reményedet, mit csinálnál holnap?” (suppose you archieved yours hopes overnight, what would you be doing tomorrow?) - gyakori BRIEF kérdés
  4. Beazonosítani a siker azon pillanatait, amik már (meg)történnek - skála kérdés gyakori itt -
  5. Zárás - a vége előtt a terapeuta egy rövid szünetet tart, hogy reflektáljon, hogy mit mondott a kliens, és összefoglalja, elismeri az ügyfél igyekezetét / “küzdelmét”, reményeit és sikereit. Cél az ügyfél, hogy az elhangzottakat az ügyfél összekösse a jövőbeli haladásával
• További ülések
  • Kezdő kérdés: “Mi változott mióta találkoztunk?”
  • 4-es ponttal folytatjuk, nincs szükség az 1,2,3-at újra feltérképezni.
  • gyakran skála kérdés, vagy coping kérdések és kivételek keresése

• terápia egy beszélgetkés amit egy bizonyos céllal folytatunk; SFBTben az ügyfél határozza meg a célt
• beszélgetés folyamatának megértése meghaladhatja képességünket, de van két egyszerű alapelv, ami leírja a folyamatot
  1. felváltva lépünk - általában a felváltva lépések hiányát észleljük, pl.ha közbevág valaki
  2. az előző kört követi és arra építünk - kreativitáshoz kell
• ez kettő alkotja a ko-kreációját egy állandóan változó világnak
• ezt befolyásolni alaposan megalkotott kérdésekkel a terapeuta feladata

• mindennapi beszélgetésekben nem figyelünk oda
• szakmai beszélgetések mások:
  • mi hasznos az ügyfélnek
  • mi a legszükségesebb a feladat elvégzéséhez
• nehéz ha színes / sok oldalú az ügyfél válasza
• modell határozza meg, mit kérdez az terapeuta
• SFBT példák
  • Mi lenne az első jele…
  • Mi még? (Diákok szerint, ha nem tudsz mit kérdezni ezt mindig lehet:) ), de ez “tovább lép és nem kérdez “bele”
  • Az egész könyv lényege, hogy hogyan válasszuk a következő kérdést

• ott kell lenni ahol az ügyfél van
• SFesnek lenni, nem jelenti, hogy probléma fóbiások vagyunk (Insoo után)
• el kell ismerni hol van az ügyfél, és feltérképezni, hogy hol lehet még?
• figyelemmel és érdeklődéssel hallgatjuk az ügyfelet
• minél nehezebb elviselni a problémát, annál hatékonyabb az SF
• túlélési erősségek, mint kitartás vagy eltökéltség, utat nyitnak jövőbeli lehetőségeknek
• példa a könyvben

• SFBT jellemzője a megerősítő visszajelzés
• dicséreteknek bizonyos jellemzői vannak
  • őszinte
  • tényeken alapszik (megtudjuk mutatni a kliens viselkedési formáját amit ő leírt)
  • releváns az ügyfélnek a célja megvalósításához
  • kapcsolódnia kell az ügyfél az ügyfél sikeréhez, ha lehet, amiért megküzdött
  • úgy kell dicsérni, hogy azt az ügyfél elfogadja és egyetértsen vele, nem használhatók meggyőzésre (a terapeuta nézeteiről)
  • feltétel nélküli, nincs semmi “de”
• gyakorlott SF terapeuták beépítik a dicséretet a kérdésbe (dicséret és megerősítés)

• SFBT először családterápiás modell volt
• a rendszer elmélet miatt, ha egy része a a rendszernek; család, szervezet, stb.; változik másik is fog
• SdS fedezte fel, de a BRIEF kutatások megerősítettek
• A siker független, hogy ki vesz részt az ülésen, a terapeuta amúgy sem kell tudnia semmit az ügyfélrők
• ha az ügyfél megkérdezni, kérjük ki az ügyfél véleményét
• ügyfél értékeli, hogy hozhatott egy megfontolt döntést, és ő tudja a legjobban

• egyszerű gyakorlat három céllal (nyitás!):
  • az első percekben már találkozhatunk az “emberrel” és nem a “problémával”
  • lehetőséget ad a terapeutának “kiválasztani” (“chose”) az ügyfelét akivel dolgozni fog
  • elkezdi az “erőforrás keresést”
• SdS kedvence: “Hogyan töltöd a napodat?”
• Példa könyvben

• erőforrások meghatározása megválltoztatja az ügyfél viselkedését
• példa könyvben

• Építő jellegű füllel hallgatni, nem jelenti azt, hogy nem ismerem el az ügyfél problémáját
• SFBT is onnan indul, hogy hol van az ügyfél; nem kell újra elmondani a történetet és az terapeutának sem kell részletes probléma
• A problémát arra használjuk, hogy újrahatározzuk az elért eredményeket

• építő hallgatást használ az SF gyakorló, hogy összerakja a következő kérdését
• minden elmesélt nehézség, egy küzdelem története. Minden kudarc, egy kitartás, és minden szerencsétlen történet, egy túlélés története
• példa:
  1. Hogyan éltél tovább, ilyen sokáig depresszióban?
  2. Hogyan dolgoztad fel a válásodat, a depresszió mellett?
  3. Mit látot benned a munkaadód, hogy ilyen felelőség teljes munkát adott?
  4. Hogyan a sikerült legyőznöd az alkoholizmusodat ilyen nehéz helyzetben?
  5. Hogyan győzted le a kábítószerfüggésedet?
  6. Honnan tudta, hogy a szomorú arc mögött, egy olyan férfi van, akit érdemes elvenni?
  7. Mond el nekem, hogyan szenvedtél végi 45 év depresszit, egy fájdalmas válást, hogy elvesztetted az állásodat, mint gyakornok vonatvezető, hogy alkoholista lettél, majd kábítószerers; de nem csak hogy szerelmes lettél, de megvalósítottad a gyerekkori álmodat, hogy vonatvezető legyél?
• példa könyv

• Találkozás előtti válltozások az SF egyik nagy “titka”
• 1987-ben vették észre
• Freud szerint ez beteges “menekülés az egészségbe”, SFben ez pozitívum
• probléma, idő a megoldásra, ami alatt megszületig a megoldás, mert ebben az időben nyitottabbak új megoldásokra
• Wiener-Davis' kutatása szerint 70%-a az ügyfeleknek tapasztal ülés előtti pozitív változást, ami a pozitív prognozishoz vezet
• sok SF gyakorló ezt a jelenséget használja ki, mikor azt mondják, hogy “figyeljen bármilyen válotozásra, most, és amikor majd jön ülésre
• példa könyvben
• ha van változás az ülés előtt, akkor a terapeuta méginkább “hátradölhet”, ami annyira jellemző az SFre

• első öt percben elhangzik a kérdés: “Mi a legjobb reményed, ami kisülhet a beszélgetésünkből?”
• ez a kérdés meghívja az ügyfelet, hogy a végeredményen gondolkodjon, ne a problémán; az SF “arra” (towards) megközelítés, és nem “el valamitő” (away from) - taxis példa: “hova?” “el a reptértől!”
• központosítja az ügyfél nézőpontját
  • SFBTben nem terapeuta nézőpontja határozza meg a szerződést, hanem az ügyfél “legjobb reménye”
  • terapeuték megkülönböztetik a mit szeretne és szükséges fogalmát. Az ügyfél elmondja mit szeretne / mire vágyik, a terapeuta pedig hogy mi kell neki. Ez a megközelítés létrehozza a tudás rangsorolását, amiben tipikusan az ügyfél vágyát lekicsinyítik és a terapeuta “objektív” (mintha lehetséges lenne) megfogalmazásának nagyobb súlya lesz.
  • SF gyakorló nem akarja jobba tudni, és csak arra kérdez ami az ügyfél “legjobb reménye”, amik nem ilyenek, azok tartalmatlanok (impositional), vagy nem helyénvalak (impertinent), vagy mindkettő
• A “legjobb remény” kérdés kihívás az ügyfélnek
  • ügyfelek gyakran arra készülnek, hogy mi probléma, és nyiltan megmondják, hogy nem gondolkodtak el, hogy mi a vágyott eredmény
  • sokan azt gondolják, hogy a terápia beszélgetés a problémáról, és soha nem kérdezték meg őket, hogy mit akarnak
• Ha elején már a siker részleteire összpontosítunk, akkor lesz értelme a munkának. Ha nem tudjuk, észre se vesszük, hogy megérkeztünk!

• “legjobb reményed” kérdés a szerződés, általában
• Harry Korman három ismertetőjel a szerződéskötéshez:
  1. valami, amit az ügyfél, el akar érni, ami
  2. ami a terapeutának valóban elfogadható, és
  3. a terapeuta és az ügyfél közös munkával remélhetik, hogy elérhetik

• SF egyszerre ügyfélközpontú, eredményközpontú, de ez nem azt jelenti, hogy az első válaszát az ügyfélnek elfogadjuk
• nem csak a Korman első két pontjának kell megfelelnie, de eredményt kell képviselnia válasznak, és nem folyamatot
• rossz példák: “Legjobb reményem, hogy megértsem, hogy miért történt.” vagy ”…hogy elmondjam és leengedjek.”, terápiás folyamatok, nem mindennapi tapasztalatok!
• feltételezzük, hogy az ügyfélnek jó oka van a vágyaira, és mindennapi életével kapcsolatos
• átfordítása a kérdésnel: “milyen különbségben reménykedsz ha leengedtél?”, ugyan ez van, ha túl specifikus

* “mit remélsz, hogy ettől…” és nem “miben reménykedsz a legjobban?” * “what are your best hopes from this…” és nem “what are your best hopes for…”; a “for”, hogy miről akar beszélni az ülésen (folyamat); a “from”, hogy mit akar elérni (eredmény)

• nagyon gyakran az ügyfél zavaró problémákkal jönnek, pl. “veszekednek a partenerükkel, stb.”
• “a mi a legjobb reményed” kérdésre, érthető módon a válaszok nem távolodnak el a problémától, továbbra is probléma fokuszáltak maradnak
  • A híd a negatív megfogalmazásból egy pozitívba, a “helyette” szó; többszöri alkalkmazásával átmegyünk megoldás beszédbe

• Mi van ha a kliens reménye meghhaladja a terapeuta felelőségén? Pl.: “legjobb reményem, ha újra kapnék állami lakást (a terapeutának nincs ráhatása a szociális lakhatás döntésében).
  1. válasz elfogadása
  2. a szerepek tisztázása (nincs ráhatásom)
  3. egyezkedés/tárgyalás mit tud tenni a terapeuta
• pl. ha meglenne “amire nincs ráhatásom”, mi lenne más? Példa könyvben

• Nem baj, ha a ajánló / küldő célja nem egyezik meg
• Meg kell “találnmi” mi fontos/akar az ügyfél

• kevés gyerek jön el magától terapeutához
• itt is meg kell keresni, hogy mit akar a fiatal, vagy ha semmit, akkor gyakran az a válasz “mivel tudom “levakarni” a felnőtteket

• SdS szerint a leggyakoribb kérdés amit feltesz egy terapeuta “mi(t) még”, az ügyfelek pedig azt hogy “nem tudom”
• a legegyszerűbb várni, gyakran megszokásból mondják, hogy “nem tudom” (különösen fiatalok)
• Más megoldás, hogy tippelj / képzeld el, hogy hasznos neked….

Kitartás

• ha kitartunk a kérdésünknél, érdemes elmondani hogy miért (tudom, hogy nehéz, nekem fontos lenne, etc.)

Más perspektíva

• Partnered, feleséged, stb. mit mondana?

“Ajánló/küldő” perspektívája

• Mi az ő (“Ajánló/küldő”) legjobb reménye?

• Minden kliensnek jó oka van, hogy eljött, csak elég rugalmasnak kell lenni, hogy meg tudja fogalmazni

• kérdés: “szerinted ezt a beszélgetésünkel elérhetjük?”
• következő legjobb reményre megyünk: “ha mamád és papád újra összejönne (ami nem történik meg), miben lenne segítségedre / mi lenne más? Utána ennek a válasznak a céljaival dolgozunk tovább
• esemény valószínűségét skálázni

“legjobb amiben reménykedhetsz”

• mennyi az esély?, és a válasz függvényében dolgozunk vele
• “ha nincs esély változásra, mi a legtöbb amit remélhetsz, attól hogy idejöttél?”
• “mi a következő legjobb reményed?”

Hogy birkozzunk meg élethelyzetekkel

• élet nehézségeit két “problémakörbe” sorolhatók”: megoldható és élethelyzet
• élethelyzeteket per difinició nem lehet megoldani (veszteség, gyász, súlyos betegség, stb.)
• élethelyzetekkel megbirkózni, kezelni vagy együttélni lehet
• Ha megkérdezzünk hogy “Akármennyit beszélünk a betegség nem fog elmuni” és az ügyfél egyetért, akkor kérdezzük “Honnan fogod tudni, hogy jobban már jobban kezeled a betegségedet?”

• Csak az a kérdés értékes ami az ügyfél célját visszi előre
• a biztonságot beépíthető kérdésbe: “Ha határozottab leszel a kapocslatban, akkor az segít? Igen. ..a biztonságod is fontos? Igen. …Ha határozottab leszel és az jobb neked, a kapocslatodnak, a biztonságodnak, azt honnan fogod tudni?

• Pl. a terapeutának kell eldönteni, hogy a gyerek hova kerül, stb.
• Válzosákore lehet rákérdezni, hogy segíteség vagy nem. Amíg az ügyfél nem mond ellen (i.e. a változásban van remény) addig lehet vele dolgozni és megoldásokat keresni

• ha nincs közös projekt, a munka nem SF
• közös projekt hiánya ha kliens és az ügynökség (aki küldte) céljai nem egyeznek
• “Múltban nem akartál visszamenni a kórházba, még mindg igaz? Igen. Mit gondolsz mi kellene ahoz, hogy jó esélyed legyen, hogy ne kerülj vissza?”
• “mini közös projektket” keresésére sok lehetőség van
• Minden panasz egy lehetőség!
• Iker-mérce: nézd az én munkám ez, de hogy lehetne neked is hasznos?

• SFBT korai napjaiba a kliens jövő beszéde a megvalósult reményiről volt a jel, hogy az ülést abbahagyhatják (SdS 1988)
• Vágyott jövő tágabb, mint a célok
• A vágyott jövő nem “megoldás”, hanem egy alternatív életmód, ahol a problémának nincs szerepe
• A tipikus jövőre közponosító kérdés a “Csodakérdés” :“Suppose that one night, while you were asleep, there was a miracle, and this problem was solved. How would you know? What would be different?” (SdS 1988)
• Először ezt a “probléma nélküli élet leírásának” hívták, később “mikor teljesülnek legjobb vágyaid”
• a csodát már kihagyják, “ha (ez és ez megtörénne?) mi lenne más?”
• a csoda megemlítése azért jó, mert nem a terapeuta csinálja hanem a “csodabot”, stb.

• Olyan vágyaik vannak ami messze vannak a jövőbe

Pl.: Kis srác Porschet és millió fonot akart. Terapeuta: “és ha a csoda csak abba az irányba vinne?”, srác: “Kopj le” és otthagyta. Másnap vett egy újságot és munkát keresett.

• Messzi reményeket a jelenben kell megkeresni

5 alapvető jellemzője van a vágyott jövőnek

1. Pozitív - nem optimista, hanem matematikai szempontbol “van” és nem “nincs”: nem ordibálok (nem jó), helyette normálisan beszélek
2. Konkrét, megfigyelhető cselekedetek: “határozatabb leszek” nem jó “lelkiállapot, “fel akarok reggel kelni”
3. Részletes (időpont, hely, cselekedet, környezet)

Mások szemszögéből:

1. Több szempontú - mások szemszögéből van
2. Interakciós - leírás másokra való hatásnak és fordítva

• Több szempontú - segít apró jeleket észrevenni, hogy konkrét cselevésként mi jelenne meg (mosolyognék, stb)
• Interakciós - fontos hogy lássuk mások hogyan reagálnak, és arra hogyan reagál az ügyfél, nem a cselkvést kell erősíteni, hanem valósághű dolgokat kell előhoznunk ami megtörténhet

• bezoomolás sem mehet örökké, néha tovább kell lépni, nem lehet minden pillanatot átrágni
• segít a skála

• SFBT úgy kezdődőtt, hogy felfedezték, hogy senki nem tökéletes
• nem tudjuk tökéletesen csinálni problémáinkat → tehát nem mindig vannak jelen
• Kulcs a kivételt tenni a változás alapkővének, ha megvan minél jobb leírás kell az alternatív viselkedésről
• kivétel-alapú megközelítés: lehetetlen következetesen csinálni egy probléma mintát

• kivételek helyett, eseményeket keresünk mikor már megtörténik a jövő
• ez könyebb és hatékonyabb
• Életed milyen részét szeretnék megtartani? (nem megváltoztatni mert jó)
• kivétel központúság - pillanat központúság
• nem akartuk a gyereket és sok gond van vele → jó fej és milyen sok mindent jól csinálunk

• “Mondj 35 (sok) dolgot amit csinálta a (ami kell) óta!”
• csak olyan dologra lehet használni ami már történik, nem a vágyott jövőre

• kliens nem tud mondani kivételt, vagy piilanatot mikor már történik a vágyott jövő
• oka vagy hogy ott ül az ügyfél
• “Hogyan csinálod, hogy…..?” felkelsz, kibírod, folytatod, stb.
• belépő pontok

• SF skála segít az ügyfélnek felmérni, hogy mennyit haladt a vágyott jövője felé
• subjektív mérés, nem tudományos!
• skála kérdést csak a vágyott jövő leírása után lehet feltenni!
• skála 0-10
• “10 minden dolog, amiről azt mondtad, hogy másképpen szeretnéd a vágyott jövőben”
• 10 vágyott jövő jelenléte, nem a probléma hiánya

• 0 meghatározása fontos, mert az ügyfelet a haladására kell összpontosítani, és nem a félelmeire
• 0 legyen amennyire lehet pontatlan, lazán körülírt = “0 a teljes ellentét” (a vágyott jövőnek)
• “0 a általában véve (de valószínűtlen) a legrosszabb = soha nem kelsz ki az ágyból
• Izgalmas 0 “az a pillant mikor időpontot kértél mára” → ülés előtti változás jobb eredményt ad, mint mikor a legrosszabb álatpotban voltál (SdS, 2001)

• szétválasztani a különböző haladást, hogy ne átlagot számoljunk (egyedül lakni, elvégezni a munkát, stb.)
• multi-scaling, siker az egyik skálán, a másik skálán is érezhető
• Az általános skála után a leggyakoribb skála az bizzakodási skála. bizakodás 0-10, +1 a skálán egy adott időn belül mit jelentene?; )pozitív válasznál) “mi ad neked önbizalmat ehhez?” → több önbizalom; (ha nem lesz jobb) “hogy birkózol meg ha nem lesz jobb?” → több önbizalom
• túlélési skála: 10 nem tudnád jobban kezelni a dolgokat, 0 = nem bírod egy percig se tovább; pároknál külön-külön megkérdezni, pl: “mit gondolsz a partnered mit mondana, hol van a kapcsolatotok most?”, majd odafordulni a partnerhez és “később megkérdezlek, hogy te mit gondolsz”; vagy “mennyire fontos neki, hogy ez a kapcsolat működjön egy 0-10-es skálán?”, ha nem ugynazt a számot mondják, akkor rákérdezünk, annál aki a nagyobb számot mondta, hogy mit tud, amit a másik nem
• nincs határa hogyan használjuk a skálát, sétáló skála két fal között; családnál mindenki feláll és összeadjuk a számokat (vagy a gyerekkel összeadatjuk!)

• “Mit csináltál, hogy elérted a 3-at a skálán?”
• nem kell sietni, hogy felmenjünk a skálán
• minden egyes dologért amit a kliens talán csinálni fog a jövőben, találjunk 4 dolgot ami már megcsinált a múltban
• Ha ügyfél olyan dolgokat sorol fel, amiket nem csinál → Bill O'Hanlon: “egy lábbal a elfogadásban, egy lábbal a lehetőségekben” → Úgy tűnik nem vagy olyan magasan skálán mint szeretnél, mert nagyon elvesztetted a türelmedet a héten. És engem Érdekelne, hogy miért 3, és nem kevesebb?” NEM JÓ: de az és helyett!!!, de esetében lekezeljük az ügyfél problémáját
• hasznos “mi legmagasabb amennyit elértél a skálán” → 3, akkor “mit csináltál mikor 6-on voltál
• Minden sikerre érdemes összpontosítani, de a legértékesebbek amik valamilyen módon kapcsolódnak az ügyfél vágyott jövőjéhez →sok részlet kell, lista használata (ld. 44): “mondj 20 dolgot, hogy miért vagy 3-an”
• ezek a kérdések az ügyfelet az erőforrásaikra és erősségeikre érzékenyíti
• másik szemszögéből nézni is hasznos: “mit mondana a főnököd/partnered/édesanyád, hogy mi volt hasznos neked? Mi lett más nekik, hogy te ezeket a dolgokat megcsináltad?”

• “3-on vagy a skálán. Meddig kell eljutnod, hogy azt gondold “ez elég jó”?
• amikor az 10 nem reális a skálán
• nem a terapeuta dolga realisztikusabbá tenni a kliens jövőjét (ő a szakértő), de “lehozhatja a földre”
• a skála maga erre csodálatos: mindegy mennyre irreális a 10, ha az ügyfél “realisztikusan” gondolkodik, akkor bátorítható, hogy a +1-gyel foglalkozzon a skálán (és nem, hogy jut el 10-ig)
• az “ez elég jó” kérdés, elfogadja a kliens 10-esét és “lehozza a földre”
• valaki ritkán használja, valaki mindig, mondván: senki nem tökéletes”

• “Honnan fogod / Miből fogod tudni, hogy feljebb jutottál a skálán?”
• legfontosabb, hogy mit ért el az ügyfél, és hogyan csinálta → gyakran már ez is elég, hogy az ügyfél maga rájöjjön hogy mit kell csinálnia
• általában megkérdezik a klienstől, hogy “miből fogja tudni ha egy ponttal magasabban van a skálán?”
• ez egy önmegvalósuló profécia, ha letudja írni, meg tudja csinálni
• ne csináljunk “akciótervet” (mond 20 dolgot amiről tudni fogod, hogy feljebb vagy ROSSZ) → a lista nyomás az ügyfélen
• csak múltbeli tevékenységeket listázunk, mert azok talán megismétlődnek a jövőben

• “Mik lesznek a jelei, hogy feljebb vagy egy ponttal?” vagy “mi kell ahhoz, hogy feljebb legyél egy ponttal?”
• Mindkettő jó, a második listát csinál, az első SFesebb
• “mi kell ahhoz, hogy feljebb legyél egy ponttal?”, válasz “Ez a Te munkád, , ezért vagyok itt. Gondolod ha tudnáma választ, akkor itt ülnék?” (Korman)
• az első összpontosítja a kliens vágyait és képességeit, de nem nyomja bele cselekvésbe
• ha rákérdezünk, hogy mit kell tenni, akkor azért mert úgy gondoljuk, hogy a kérdés hiányában nem lesz eredményes az űlés
• “mit kell tenned…” kérdésre “nem tudom a válasz” és a terapeutától várja a kliens a választ; “honnan tudnád…mások honnan tudnák” elgondolkotattób és eredményesebb kérdés

• a válasz előrször ismerje el a problémát, mielőtt egy kérdéssel lehetőségeket keres (O'Hanlon)
• a “de”-t cseréljül “és”-sel
• “miért nem -1”
• “Szerinted hogy lehet, hogy nem csúszott lejjebb eggyel, vagy valami hasonló? Hogy lehet, hogy nem lett rosszabb?” SdS; válasz: “nem lehet rosszabb”; SdS “Biztos vagy benne?”; lányára nézett “Nos, lehet rosszabb”
• ha -1 egy ok (öngyilkos gondolataim vannak olyankor): “Most miért nincsenek azok a gondolatok?”
• ha -1 a “a legrosszabb”: ”“Honna fogod tudni, hogy 1-en vagy?”
• ha 0 a legjobb, mit attól remél hogy itt /f lehívott?

• mi van ha az ügyfél azt mondja, hogy már 10-en van?
• ez azt jelzi, hogy a kliens nem saját akaratából kívül van itt
• másnak van problémája, nem nekik, aki kötelezi, hogy itt legyen
• ilyenkor érdemes meghallgatni, hogy miért 10, és megkérdezni, hogy a másik személy (az ajánló) hányasra tenné?
• ha a +1-es szint irreális, a +0.5-re kell rákérdezni!

• ilyenkor a kérdések forrása a túlélési kérdések
• ezeket a Milwaukee csapat dolgozta ki, hogy klienseik képességeikkel és erősségeikkel megbirkozzanak a nehéz időkkel
• “hogyan akar túlélni megbírkozni” a dologgal
• nem a gyász a probléma, hanem hogyan bírkózunk meg vele
• rákos betegeknél jól haszálható az SF, halálos betegeknél: “hogyan szeretnék leélni az életük maradék részét”

• “Mit csinálsz, hogy legyen (még) rosszabb?” - nagyon hasznos kérdés a Milwaukee csapattól
• “Miért nem -1 helyett” ez feltárhatja a túlélési startégiáját
• “miért monják mások, hogy ha azt csinálni, nem lenne rosszabb?”
• bizakodási skála - mennyi az esélye, hogy nem lesz rosszabb

• ülés vége előtt 10 perccel pár perc szünet (kimenni, bent maradn, de szemkontaktust megszakítnati)
• “Mielőtt egy rövid szünetet tartok, hogy elgondolkodjak, hogy mi mindent mondtál, és hogy megosszam a gondolataimat, megkérdezném, hogy a jó dolgokról beszéltünk ma? Van még valami amit el szeretnél mondani nekem? Van valami amit elfelejtettem megkérdezni és meg kellett volna, vagy vlami amit elfelejtettél elmondani?”
• Erdetileg a rendszer terápia része volt (stb. :) ). Tisztelet teljesebb és egyszerűbb összefoglalni, hogy mit mondott 50 percben az ügyfél, ha nem kell beszélni is közben.
• 2-3 perc összeszedni a kulcs elemeit az ügyfél monadnivalójának, összegzés